andrea

Annak a kábé 6 éves kocsit vezető emberkének nagy esélye lett volna meglincselés áldozatává válni, ha a sétáló kábé szintén 6 éves roma lánykát telibe kapja. És akkor megint lehetne jó sok cikket írni,  hogy így a cigányok, és jaj  az emberi agresszió.  Meg, hogy hol van ilyenkor a rendőrség - ez utóbbira nem kell válaszolni, reméljük egyszer a helyükön lesznek végre.

A nézettség ismét a béka segge alatt, és ennek én nagyon örülök. Inkább legyen itt kevés értelmes ember, mint ezer nyálát verő, pocskondiázó fasz.

A FYU 118 rendszámú kocsi vezetője terelgessen inkább birkákat.

Egy pohát félig tele, vagy félig üres. Ezt z amerikából importált közhelyen tűnődtem, sorba véve az elmúlt év esményeit.

Voltam. Jó volt. Nagyon.

Kezdem az elején, hogy biztos funkcionális analfabéta vagyok, mert nem hiszem el, hogy ha leírom egy ügyintézőnek, hogy az e-mail címem blabla@gmail.com akkor azt átírja .hu-ra. Nem elég, hogy átírja, ki is nyomtatja, 3 példányban, én meg aláírom.

Valaki  legyen olyan kedves, de főleg okos hogy leírja neke, körülbelül 10 mondatban, mi az a szemiotika. Köszi

Ami emergál az egy új irreducibilis erő.

Arra már régen rájöttem, hogy hiába nincs tévém sorozatfüggő lettem. Csak a sorozatok nem rendezők, forgatókönyvírók fejében születnek. Hanem a tiétekében.

Amikor akarok valamit, meglepődök ha megkapom, majd tűnődöm, hogy tényleg kell nekem? Pasit akartam, megkaptam, elég jó évjárat. Kedves, figyelmes, lelkes, becézős, de valami nem stimmel. Nem jöttem rá, és egyre feszültebb lettem vele. Aztán valami történt, egy mondat a telefonba, és csend a túloldalon. Belekaptam a régen feltett vastag álarcba. Abba ami zavart, pedig még meg sem tudtam fogalmazni rendesen.

Holnap hívlak, és holnapután találkozunk. Jó lesz drágám? Búgta a telefonba  a ex. A lányának.

Az utóbbi évek egyik legjobb hétvégéje volt ez a mostani, nem is gondoltam volna, hogy lesz még nekem ilyen.